A Társulat:
Réges, régen (2009) egy messzi-messzi településen megszületett a csoda, legalábbis nekünk mindenféleképpen: a Még 1 Mesét Akciócsoport. Illetve akkor még csak egy névtelen improvizáló halmaz hat emberből (Dalma, Gyöngyi, Kriszta, Ádám, Miklós és Szücsi). A Nagyító Alapítvány önkénteseiként kaptunk egy felkérést az alapítvány vezetőitől, hogy az általuk szervezett konferencián csináljunk egy playback színházi fellépést. Először meglepődtünk, aztán elgondolkoztunk (lévén nem mindegyikünk rendelkezett tapasztalattal, tudással a technikában), aztán egyöntetűen bólintottunk: IGEN, ez kell nekünk. Készültünk, próbáltunk, playback előadásra jártunk, izgultunk, ráéreztünk és az előadáson hihetetlen élményben volt részünk, így együtt maradtunk, és azóta is játszunk, amíg…
Közben bővültünk is, egy tündéri Csellistalánnyal; egy zenei, IT és emberi ezermesterrel, aki a Guitarguy; és a nonverbális kifejezés fekete öves mesterével, aki András névre hallgat.
Így e 9 ember közösségéből létrejött a Még 1 Mesét Akciócsoport!
Megkértük tagjainkat, hogy írjanak magukról, hogyan viszonyulnak a playbackhez és hogyan kerültek az Akciócsoportba.
Íme válaszaik:
Játszók:
Bende Katica
Vissza-visszatérő jó barát életemben a dráma, a színház és az improvizáció. Középiskolában drámatagozatosként voltam kitéve ennek az őrületnek, pedagógiai-tanári képződésem során kényszeresen kerestem és keresem a drámával és improvizációval operáló kurzusokat.
A mindennapokban nevelésművészetet igyekszem űzni, ennek jegyében tanulok, fejlődök, és ennek a szenvedélynek köszönhetem, hogy megismerhettem Andrást, rajta keresztül pedig, a Társulatot és a playback technikát.
A playback elvarázsol és sokkol, elbűvöl és megdöbbent, nevettet és megríkat, felkavar és megnyugtat. Kóstolgatom, próbálom megfejteni, de leginkább csak belefeledkezve megélni e különös élményt: összefonódni és testünket, lelkünket, szellemünket újragyúrva, az összefonódásból alkotni magunknak, egymásnak, Nektek.
Katona Miklós
Családot fejlesztő és családban fejlődő.
Kaptam szemet és készséget, hogy tanácsadó és csoportvezető legyek.
Tudást, tapasztalatot és élményt keresek, hogy a fentieket jobban csináljam.
A playback számomra egy lehetőség, hogy felnőtt életszakaszomban is lehetőség adódjon a játékra.
Nem tudtam, hogy mit indítunk el…:-)))
Kovács Arnold
1991 óta tudatosan segítem embertársaimat és szervezeteiket, hogy megtalálják hivatásukat az életben. Képzésekkel, pszichológiai tanácsadással, coachinggal, stb.
Pár éve vettem a bátorságot, hogy elkezdjek őszintén foglalkozni saját érzéseimmel is. Kifejezzem, megéljem és uraljam őket. Mostanában még vakmerőbb vagyok: hagyom, hogy hassanak rám mások érzései és eljátszom nekik, illetve a nagyközönségnek, amit bennem kiváltottak. Úgy, hogy közben, a jelenben kapcsolódom a játszó-társaimhoz.
Jó szórakozást kívánok!
Laposa Laura
Nálam családi hagyomány a szereplés, a nagymamám 85 évesen is színpadon énekel, a húgom színjátszik, én is trénerkedem, csoportokat vezetek, zenélek.
Rajongok a nagyszabású, zajos, látványos dolgokért, szeretek hatni és hatás alá kerülni. Libabőrben mérem az életet, ami jöhet egy falunapi amatőr előadásból, vagy egy hollywoodi szuperprodukcióból is.
A playbackben is jön a borzongás, de másképp… Titokzatos, intim, gyógyító, mágikus erővel, harsányan vagy csendességgel, néha csak napokkal később.
Szücsi hívott ide, jöttem gondolkodás nélkül, mintha csak erre a hívásra vártam volna már rég…
Novák Gyöngyi
Olyan kamaszokkal dolgozom, akik nem kellettek a szüleiknek, vagy jobb nekik, hogy nem velük élnek. Hiszem azt, hogy tudok úgy mellettük lenni, hogy megtalálják magukban az isten-darabkákat.
A playback: feltölt - kiürít, átmos, repülni, kapcsolódni tanít – magamhoz – másokhoz.
A társulat: kisebb – nagyobb gyöngyökből áll – egyediek, opálosak, megfestik a fényt.
Papp András
Keresek - most épp főállásban.
Hiszek - a Feljebbvalóban, a közösségben, a harmóniában, a fejlődésben.
Teszek - hmmm, mit is?
Jáccunk má', jáccunk má'!
1961 tavaszán kért meg George, Paul és John, hogy csatlakozzam hozzájuk. Eme rövid beugrástól eltekintve mindig is Mégegymesét tag voltam.
Visontai-Kovách Dalma
Habzsoló vagyok, nem bírom ki, hogy ne kóstoljak bele mindenbe.
Angol és szociológia, trénerség és fejlesztés, kutatás és ifjúságnevelés. Színház és tánc, gitár és bicikli, nagy utazás, apró kreatívságok. Szeretnék valamit fenékig üríteni, de az Igazi még nem fedte fel magát.
Playback és én, alapvetően még szintén ismerkedünk. Pár tucat randi, rózsaszín köd….mmm, magával ragadó, titokzatos, gazdag …azt hiszem, el tudom képzelni vele az életem.
Kamaszkorom óta létszükséglet az egyensúly, hogy a színpadot hol alulról, hol felülről nézzem. Az utóbbi űr, mióta a néptánc gondolkodási időt kért. Aztán jött az impró, először csak zárt falak közt. Mikor meghallottam, mi készül …magunk közt szólva én egy kicsit beügyeskedtem magam ide.
Zenészek:
Jenei Gabriella
Talán arra születtem, hogy a folyók partjain üldögéljek. Vagy hogy megcsaphasson a villám. Lehet, van érzékem a zenéhez. Művész nem vagyok. Úszni viszont tudok.
Anno elfelejtették elmesélni nekem, hogy szól valamiről a zene. Így most megpróbálom kifejezni a szavak zenéjét, a mozdulatok dallamát, az érzések melódiáját, amik mégsem maradhatnak kimondhatatlanul.
Zene kezdődik el ott, ahol a szó és a mozdulat hatalma véget ért. Ennyi volt csak csábulásom elmélete.
Gaál Csaba
Társulati nihilista és melankolikus mókamester.
Zenész, természetjáró és informatikus.
Szép feladat a háttérből észrevétlenül hatni az emberekre. Akkor jó, ha már nem is hallod a zenét...
Elcsábítottak. Hiba lett volna ellenállni.
Játékmester:
Szűcs István
Emberek és közösségek fejlesztésével foglalkozom egyénileg és csoportban.
Fejlődöm, stagnálok, alázatos vagyok, vadászom az ingereket, teszek azért, hogy elérjem a céljaimat, önfeledt élményekben lubickolok örömmel, ja a legfontosabb imádom a haltepertőt!
És éljen a Viharsarok!
2005. márciusában ismertem meg Jonathan Foxot, az egyik ismerősöm névszerint Katona Miklós mutatott be neki, akkor még nem sejtettem, hogy szerelmes leszek a playback műfajába... de az lettem és azóta mesélek, játszom, képződöm, játékmesterkedem, de leginkább röptet a kreativitás szele a mesélők felé.
2009. február: "Figyelj Szücsi, mi lenne, ha?" "Legyen!", kb. így jött létre, most él, virul, örömet okoz meg néha izzadtságot, de köszönöm neki, hogy ilyen emberekkel tart kapcsolatban és azt, hogy teljessé tesz. Büszke vagyok rá!!! És az a gyanum az agyukra megyek a szóvicceimmel, tényleg, hogy hívják a... (majd előadáson befejezem).
Velünk játszottak:
Földi Ádám
Molnár Kriszta
Csatlakozz hozzánk Facebookon!
Csatlakozz hozzánk iWiWen!